A távhőszolgáltatás működési elve

A távhőszolgáltatás

A távhőszolgáltatás működési elve

A távfűtési rendszereken keresztül szolgáltatott hőenergia modern, környezetbarát és erőforráskímélő fűtéstechnológia, amely garantálja az ellátás biztonságát is.

A környezetbarát távhő előállítására a nagyvárosokban több lehetőség is kínálkozik, de elsősorban az erőművekben – illetve adott esetben a szemétégetőkben és hulladékkezelő ipari létesítményekben – keletkező ún. hulladékhő hasznosítását alkalmazzák. Az egyik leginkább bevált távhő-előállítási módszernek tekintendő a kapcsolt energiatermelés, melynek során a villamosenergia-termeléshez bevitt tüzelőanyagból melléktermékként keletkező hőt hasznosítják távfűtési célra.

A távhőszolgáltatás egyik legjellegzetesebb ismérve az, hogy több épület, háztömb, és a nagy lakótelepek hőellátása is megoldható úgy: tőlük távol, nagy teljesítményű kazánokat üzemeltető fűtőművekben történik a szükséges hőenergia előállítása. Így kevés helyen, a leghatékonyabb tüzeléstechnikával, a lakókörnyezettől távol, a lehető legkisebb levegőszennyezést okozó hőtermelés valósítható meg – ezek a távhőszolgáltatás elsődleges jellemzői.
A kiépített távhővezetékek zárt rendszerére csatlakoznak a fogyasztók: pl. iskolák, intézmények, irodaházak és más közületek, valamint a lakossági fogyasztók. A központilag előállított hő (melynek hordozóközege a felhevített víz) a távhővezetékeken keresztül jut el a fogyasztókhoz, majd a hőleadást követően visszaáramlik a kiinduló hőközpontba.
Amennyiben a távhőszolgáltatáshoz szükséges hőenergia kapcsolt energiatermelés (ld. fentebb) keretében termelődik és a szükséges villamos energiát szintén a lakókörnyezettől nagy távolságban működő hagyományos (úgynevezett kondenzációs) erőművekben állítják elő, a tüzelőanyag energiatartalmának több, mint 50%-a a villamosenergia-termelésre nem használható – így elméletileg kárba veszne –, viszont távfűtés céljára ugyanez a hő hasznosítható.
Az ilyen "hulladékhő" felhasználása összességében olcsóbbá teszi mind a villamos energia előállítását, mind pedig a távhőszolgáltatást. Ez egyben környezetkímélő megoldás is, mert a lakókörnyezetben nem keletkezik égéstermék, továbbá kevesebb tüzelőanyagot kell elégetni, mintha a szükséges hő- és villamos energiát külön-külön állítanák elő, s ezáltal csökken a Föld légkörét terhelő széndioxid-kibocsátás is.

A távhő tehát kíméli az értékes fosszilis energiahordozókat és óvja környezetünket is, hiszen csupán kis mértékű CO2-emissziót okoz: a távfűtés miatt keletkező CO2-kibocsátás 140 kg-ra tehető megawattóránként; ugyanez az érték gázfűtés esetén viszont már 260 kg; sőt, olajfűtés esetén eléri a 400 kg-ot. Az ökológiai mérleg tehát kétségtelenül a távfűtés javára billen.


A távfűtés előnyei
(más fűtéstechnológiai megoldásokkal szemben):

A távhő olyan modern, biztonságos, kényelmes és tiszta fűtési mód, amely hosszú távon mindenképpen kifizetődő mind a fogyasztók érdekeit tekintve, mind pedig környezetvédelmi szempontból.

• Nincsen semmilyen „külön teendő” a fűtéssel kapcsolatban: a termosztatikus szabályozószelepekhőmérsékletszabályozók beállítása után máris élvezheti azt a hőfokot, amely az Ön számára a leginkább megfelelő.

• Mivel a hőelőállítás nem a lakásban, vagy a társasházban történik, így ehhez kapcsolódóan nem is keletkezik plusz szervizköltség (mint pl. a kazán, vagy az égőfej(ek) meghibásodásakor).


• A távfűtés kíméli a környezetet, hiszen azt az esetek döntő többségében valamilyen típusú hulladékhőből állítják elő. Ebből adódóan a távhő nem fogyasztja értékes energiahordozó-készleteinket és jelentős mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy csökkenthető legyen az üvegház-hatást okozó égéstermékek kibocsátása.